S T Á C I Ó I M
VII. V i s s z a t é r (r) é s
Megtörténhet, hogy réseket fedezekk fel a régebben bejárt útjaimon. Olyan érzés ez, mintha nem lennének teljesen "élesek a képeim"! Ilyenkor, átosonok térben és időben valamelyik résen, egy már rögzítésre került pillanathoz. A katartikus élményű " V i s s z a t é r (r) é s " újabb és élesebb képeket eredményezhet.
VI. Ö n s z e n t é l y
Az endográf első megfogalmazásának távlatában az általa történő mérés helyszínét, " Ö n s z e n t é l y " -nek neveztem el. Az Önszentélybe való lépés lehetőséget teremt arra, hogy szembesüljek a legvalósabb énemmel. Érdekes kísérlet ezeket felszínre hozni, vagy kivetíteni egy-egy mű formájában.
V. Endográf
Világunkat felfogni, értelmezni, abban létezni csak úgy lehet, ha megkeressük az önmagunkhoz vezető őszinte utat. Úgy érzem ez a folyamat nem teljesen árnyék nélküli. A bennünk lévő műszer, ha úgy tetszik " E n d o g r á f ", akarva-akaratlan folyamatosan rögzíti a mikor, hol, és milyen döntéseinket.
IV. V e t ü l e t e k
Számtalan dolog megformálódott a világban anélkül, hogy időben részese lehettem volna. Csalódásomat legyőzi az átformálás kényszerítő kisértése.
III. T á n c (m á s) k é p
Ülök egy színházterem rendezői székében, lehunyt szemmel és pipázom! Eszembe jut, hogy olykor éji szobám oltárán meggyújtok egy fekete gyertyát. Megigézve nézem játékát. Lassan árnyak járnak át. Fekete fénnyel körém úsznak. Lángjuk megmar, mégsem fáj. Égi táncot jár megannyi sikítás. Minden árny megtalálja maszkját. Érzem rajtam is van már. Élő, vagy holt adta, nem tudom, én is árnyként táncolok. Kinyitom a szemem és nem látom a különbséget.
II. Egy lépéssel közelebb
Számomra egy kiállításból nem a fizikai tér és idő a fontos, hanem az ott és akkor létrejövő szellemi kontaktusok. A kölcsönös látogatás nagyszerű lehetőség arra, hogy egy olyan dimenzióba kerüljek, ahol az azonos vizuális nyelv által létrejövő élmény teremti meg a kommunikációt. Tulajdonképpen ezek az újabb és újabb kapcsolati pontok is " E g y l é p é s s e l k ö z e l e b b " visznek ahhoz, hogy mindez megforduljon és én magam is befogadója legyek műveimnek.
Mostanság gyakran visszagondolok erre a megnyitóra. Foglalkoztat az akkori cím! 'Egy lépéssel közelebb' Mihez is kerültem akkor közelebb? Frissek voltak bennem a Párizsban látottak. Eszembe jutott a már akkor körvonalazódott versem sorai. "A portásnak is párizsi a szeme...A szűr reám talált... stb. Érdekes a filmből éppen a verset vágtam ki. Persze ez kényszer is volt, mert a feltöltött film nem lehet 15 percnél több, így rövidíteni kellett.
Meg fogom keresni ezt a verset és kárpótolva magam beírom majd ide!
Visszatérve a mihez is kerültem közelebbh kérdéshez. Talán egy érdekes belső szellemi képi világhoz, egy rendezői székhez? Ez a rendezői szék gondolat is megtalálható a 'Stációim'-ban. Ez a belső rendezői szellem szeretne mindent becsomagolni és újra kicsomagolni. Varázslatos érzés minden nap egy lépéssel közelebb kerülni egy csomaghoz!
Megtaláltam a verset. Eredetileg - Otthon Párizsban -volt a címe. Ez tökéletesen kifejezte az akkori érzésemet, nyitottságomat, amivel a művészetek egyik fellegvárába érkeztem. "Megérkeztem a harmadikról az ötödikre" Otthon a harmadikon, Párizsban az ötödiken laktam. Azaz laktunk, mert Lelesz István barátommal béreltük közösen a szobát a Rue de Voltaire-n.
Még mielőtt elfelejteném a verset legyen itt bejegyezve. Akár ezzel a címmel, Kettős cím nélküli lépés.
A fekete gyertya visz Párizsba barátom. Újra angyalként merülünk megtisztulva.
A piros neonfényt elfújom, helyette fehér frottíron fehér korong
Arte olvasom, a plafon alatt táncosok vetik bugyijukat S az éj bevonta agyunkat jótékonyan.
Az utcán vetkőzöm, majd meztelenre a hotel portásnak is párizsi a szeme.
Hazajöttem a harmadikról az ötödikre.
Bicikli kerék gurul a lépcsőn fel, párja megbilincselte a Rue de Voltaire 57-et.
Oly térbe lépek én, hol a szó kevés, mennyi Isten más nyelvet beszél.
Neonfényvágta, mondtam már valahol, mikor magamat plagizálom jó érzés.
A fehér fal mellett örökít meg a festő, s én őt, ahol körül minden cső.
A téren a nagy vörös száj csókjára vigyázz! Beszippant, tévedek, azt hiszem, vizes leszek.
Kupka, gyermekének fogad, s a két colours életre kell, így érzek mindent, itt vagyok
Feledem a járást, a lebegés visz tovább és jön valóban a szür-reám talált.
Istenek csilingelnek, hallod ugye barátom te is, a megtöbbszöröződést a monitorban?
Mennyi ház megy át kirúzsozva a túloldalra.
Megtaláltad a torony alatt, amit kerestél?
Hazatérve mennék haza, az ötödikre.
Amikor a diaporámát elkészítettem és megnéztem, számomra teljesen egyértelmű volt, hogy a személyes impresszióimat, sikerült a képek által bemutatnom és egy képpé,egy bemutatóba szerkesztenem Ennek a diabemutatómnak Párizsi Impressziók címet adtam.
Zenei aláfestésnek Krulik Zoltán - Időtlen szerzeményét választottam. Azt gondolom, úgy érzem jó választás volt. Amikor Zolival megbeszéltem és engedélyezte a szám felhasználását, megigérte, hogy megnézi az összeállítást. (Még nem kaptam visszajelzést tőle.)
Visszatérve a diabemutatóra. Itthon és külföldön sokan látták és egyszerűen Párizsi Impressziók címen emlegették. Ez természetes is, hisz ez volt a címe. Ezek a képek és a vers gyakorlatilag azonos időpontban készültek, így egyre kevésbé tudtam szétválasztani. Tökéletesen egybetartoznak számomra még a zenével is. Mint az elején látható, a kiállításra sikerült befejeznem, így annak részét is képezi. Apropó kiállítás.
Párizsból hazatérve szinte azonnal el kezdtem szervezni a kiállítást. Ki akartam használni azt a lendületet ami Párizs hatására még sokáig éltetett. Azt hiszem azt kellene mondanom, hogy feltöltődtem. Úgy éreztem egy lépéssel közelebb kerültem valamihez. Ez az érzés folyamatosan jelen volt bennem. Azt gondolom éppen ezért a kiállításom címeként más szóba sem kerülhetett. De hogyan hozzam össze a fotósorozataim bemutatását azzal a -feltöltésből adódó- nem szokványos megnyitót szeretnék érzéssel, ami szabaddá tett? Ami feledtetni volt képes velem a gyötrelmes járást.
Eszembe jutott, hogy ezt megelőzően az "Ajtómögött" című -Istvánnal közösen szervezett- kiállításunkon, sőt azt megelőzően is már tettünk kísérletett arra, hogy performance-val nyissuk meg kiállításainkat Így került sor a megnyító "performance"-ra, amiben Hortoványi Anita táncművész közreműködött.
Akkoriban, pontosabban a kiállítást követő időszakban készítettem egy képsorozatot különböző városokról. (Amszterdam, Krakkó, München, Prága, Pozsony...).
